Így váltam független képviselővé - Hallgattassék meg a másik fél is !

Módszer a szebb jövő felé (?) 

Nehéz feladat egy olyan komoly és tiszteletre méltónak tetsző felső vezetői csoport ellen érvelni saját tisztességem mellett, amelyet úgy hívnak, Országos Elnökség.

A választásokat követően sokan az egzisztenciális kiszolgáltatottság csapdájába estek. Ők legfelül, az un. tartalmas húsos csontok haszonélvezői, most már hajlamosak elfelejteni, milyen nehéz, áldozatos, sokszor megalázó munkával juttattuk őket oda, ahol vannak. Ám már szinte a politikai csicskáztatás módszereivel próbálják az aprócska húst csak foltokban tartalmazó csontocskák szopogatóit figyelmeztetni, honnan is kapták a ”lehetőséget”! Sokan mások, köztük jómagam is 2003. októbere végén, mikor is jobbikos lettem (50 évesen és 0084-es tagkártya számmal), nem a majdani kutyaeledelért kértem a felvételem. Egy elviselhető életszínvonalat sokan mások,  a kirúgottak ill. az önként távozók is tudtak már maguknak megelőzően biztosítani, így voltam ezzel jómagam is.

Még tisztázandó, ki kinek tartozik hálával 2012-ben (?). Az elmúlt majdnem kilenc  évet tekintve érthető, hogy az országos elnökség ma már szívesebben dolgozna ifjú és vadonatúj titánokkal. De a régiek eltávolítására biztos lennének kulturáltabb, kevésbé megalázó megoldások. Még most is neheztelek azon sok száz kirúgott, vagy rossz szájízzel a pártból kilépő sorstársamra, akik szerényen, vagy egyáltalán nem osztották meg ”igazságukat” már csak a tisztánlátás végett is.

Nos megoldódott a Gönczöl ügy is. Kizárásom végett független képviselőként fejezem be kilenc éves jobbikos ”politikai karrieremet”. Afelől ne legyen senkinek sem kétsége, hogy én maradok ugyanaz a régi vágású jobbikos mozgalmi ember függetlenként is, de sajnos úgy tűnik, hogy nem én, hanem a Jobbik változott a régi önmagához képest. De ez legyen az ő gondjuk.

Aki nem ismeri a Jobbik belső viszonyait és a perifériáról ”politizál”, kétségbe meri-e vonni az országos elnökség kétharmadának döntését, amely szerint Gönczöl András az utolsó évben meghülyült, és éjjel-nappal csak a Szent Koronaára tett esküjét szegi meg ?

Egyébként a mellékelt válaszaimból a türelmesebb olvasónak kiderülhet, egy fél mondat sem igaz az ellenem felhozott vádakból, amelyet sziszifuszi munkával, némi budapesti elnöki és néhány új titán alelnöki segítséggel tákoltak össze. A kerületi alapszervezet gyűlölettől fűtött, de még az elnöki ajánlásom révén taggá vált új ”hazafias” elnök is.

Jelzem, hogy még a mai napig sem volt rám kíváncsi az országos elnökség, és egy olyan ellenem indított eljárást követő határozat szerint lettem kizárva, amelyről nem is tudtam, és persze így megjelenni és igazságomat elmondani sem tudtam. (Furcsa az élet, a kizárásom dokumentációját Dr. Staudt Gábor írta alá, aki bizonyítható módon segítette a kerületi alapszervezetet részemről bizalmasnak hitt információkkal a ”vádirat” elkészítésében.)

Lehet, hogy csak az én érzékenyebb lelkületemet zavarja az az elhangzott felső szóbeszéd, mely szerint nálam jóval nagyobb halakat is felfaltak már, az én ”kicsinálásom” nekik csak egy egyszerű rutin feladat. És ami a legaggasztóbb számomra, hogy félnyilvánosan, hazafias túlfűtöttséggel elhangzott, hogy rohadjon meg és dögöljön meg az ilyen, és ezek ezt már komolyan így is gondolják. Szóval egy ilyen ”párt feladat” szemlélet ismeretében már nem is célszerű párttagnak lenni.

Az elmúlt kilenc év története okulásképpen

amiről mások nem szívesen beszélnek

2003 novemberében, 50 évesen léptem be a Jobbikba, előzőleg egy pártnak sem voltam tagja. 2005 tavaszán megalapítottam ötöd magammal a helyi alapszervezetet vállalva az elnöki funkciót. 2006-ban a Miép-Jobbik,  Harmadik út színeiben indultam kerületünkben (27. VK) az országgyűlési választásokon. Mivel az alapszervezet létszámhiány miatt önállóan még nem volt képes indulni az  őszi önkormányzati választásokon, így a Fideszt támogattuk, melynek eredményeképpen két külsős helyet kaptunk az önkormányzatban, és azzal a feltétellel foglaltuk el a helyünket, hogy továbbra is természetesen a Jobbik érdekeinek megfelelően veszünk részt a döntéshozatalban, a szavazásoknál. 2008-ban budapesti alelnökké választottak, a budapesti és az országos választmánynak is tagja lehettem.

2009-ben az EP választásokra kellőképpen megerősödtünk mind mennyiségileg, mind minőségileg, így budapesti viszonylatban sikerült a legjobb eredményt elérnünk a 23 kerület között. A 2010-es Országgyűlési választásokon szintén jelöltként indulhattam, akkor is benne voltunk az első 3-4 legeredményesebb kerület között. Májusi tisztújításon egyhangú szavazással ismét megerősített elnöki funkciómban az alapszervezet. Az őszi önkormányzati választásokon a tagság szintén elfogadta polgármesteri jelöltségemet, majd eredményünk alapján listáról egyedüliként bekerültem a képviselő testületbe.  

Vissza kell térnem egy kicsit a megelőző időszakra. A 2009-es EP választásokon elért sikerünkön felbuzdulva hirtelen nagy lett az érdeklődés a Jobbik iránt, így élve a lehetőséggel, számos új tag felvételére került sor 2009. decemberében, ekkor került Hartaházi Miklós is a képbe. Bár régóta a kerületünkben lakott, mégis a csepeli alapszervezetnél tevékenykedett, de a pártba csak nálunk lépett be, felesége pedig pártolóként. (Előzőleg nem hallottunk róluk, még csak nem is láttuk tüntetéseken sem.) Akkori fellépése alapján alkalmasnak találtam magam mellé a kampányfőnöki szerepre - bár más jelölt nem is igen adódott - így csináltuk végig a tavaszi választásokat. Májusban alelnököm lett, az őszi választásokon ismét kampányfőnököm. A tavaszi választások előtt volt még egy nagy jelentkezési hullám, majd áprilisban tagfelvétel. Így sikerült 32 főre "felduzzasztani" az alapszervezetet. 

Az őszi önkormányzati választásokkal kapcsolatban akkor jelentkezett az első probléma, mikor Hartaházi kérte, hogy felesége indulhasson a volt "Kisz" lakótelepen, mely egy körzetet alkotott a Glóriettel. Más területen nem lett volna hajlandó képviselőjelöltként indulni, itt született, itt ismerős, őt is jól ismerik, így van esélye egy jó helyezésre. Tudtuk, hogy ebből baj lesz, mert ennek a területnek a felelőse a Glórietten lakó Lugosiné Katalin volt, aki ezek után nem is akart indulni, de hosszas rábeszélések után csak elvállalta a Havannát. Augusztus 20-án kint a Margitszigeten látszólag még teljes egyetértésben voltunk, mikor egyszer csak megjegyezte, megisszuk még ennek a levét. Én nem vettem komolyan ezt a kijelentését, pedig kellett volna. A választásokra való felkészülés és kampánymunka ment a maga módján, mígnem elérkezett a listaállítás időszaka. Az elnökség kétharmaddal elfogadta a listát - melyen én szerepeltem az első helyen, a másodikon szintén alapító tagtársunk, a kampánymunka szervezője, gazdasági vezető, a harmadik volt Lugosiné (2 változat is készült) -, melyet beterjesztett az alapszervezet elé szavazásra. Legnagyobb meglepetésemre a tagság részéről egyhangú "nem" volt a szavazás eredménye, majd következett a második lista, melyen már Lugosiné szerepelt másodikként, az előző második helyes teljes mértékben kimaradt. Miután ezt a listát is leszavazták, így került az országos elnökség elé a választás joga. Ők megerősítették a második listát, azaz személyemet az első helyen. Már előzőleg kiderült, hogy páran Lugosinét látták volna szívesebben a lista élén, ezt meg is üzenték az országos elnökségnek. Kiderült, hogy mikor Hartaházival összeállítottuk a listákat, ő látszólag csak előttem fogadta el azt, mert már a rá következő napon megindította a tagság körében az ellenkampányt ellenem. Ezen a taggyűlésen olyan, személyembe ocsmányul beletaposó szidalmazásokat kaptam, rágalmakat vágtak a szemembe, mit még életemben eddig soha senkitől. Ez egy előre kigondolt, majd spontánná vált műsor volt.

Ezt a cirkuszt követően többen vissza akartak lépni a választásokon, Lugosiné függetlenedni akart, de a budapesti elnökség erős ráhatására meggondolták magukat. Ez a visszalépés egyenlő lett volna kerületünk bukásával, és Budapestet is gyengítettük volna. Ezután egyesek bojkottálták plakátjaim kiragasztását, standoláskor nem igazán beszéltek rólam pozitívan, sok mindent elkövettek, hogy negligáljanak. Még egy adalék, Lugosiné a legnagyobb egyetértésben standolt együtt Hartaházinéval, aki ugye megfosztotta őt a területétől.

A kampányzáró rendezvény végeztével kint a sötét utcán cinikus vigyorral kezembe nyomták a bizalmatlansági indítványt, mely az elnöki pozíciómból való visszahívást jelentette. Mint utólag kiderült, olyan hazugságokkal tudták rávenni a tagságot az aláírásra, hogy én eladtam a pártot az MSZP-nek, és erre hangfelvételük is van (telefon), bár ezt még soha senki nem hallotta, és még olyan hülyeséget is bedobtak, hogy az irodát is az MSZP-től kaptuk (persze, mert ők voltak hatalmon, ki mástól kaptuk volna, de jól hangzik a gyengébbek számára), és az erős ráhatást, fenyegetést sem mellőzték. 

Alelnökeimmel lefolytatott kemény, durva hangvételű, kioktató stílusú vitát követően (melyet egyébként tudtom és hozzájárulásom nélkül magnóra is felvettek), végül is erős ráhatásra úgy döntöttem, hogy inkább magamtól lemondok elnökségemről. Hartaházi az egész történés alatt úgy tett, mint aki nem tehet semmiről, kívülálló, ki is jelentette, hogy ő nem döf engem soha hátba, de miután megválasztották őt elnöknek, a viselkedése és tettei alapján minden tisztává vált előttem. (Azt csak megjegyzem, hogy a többség Makai Tibort választotta volna, de valamilyen okból akkor és ott visszalépett Hartaházi, mint a „legnagyobb magyar” javára.) 

Ebből az emberből (Hartaházi) 9 hónap alatt én csináltam kétszeres kampányfőnököt, alelnököt. Én vezettem be a politikai életbe, a Jobbikról sem volt sok fogalma. Teljesen a bizalmamba fogadtam, jó szerivel mindent tudott rólam, páromról, tudta kiket kedvelünk, kiket kevésbé, estéket, éjszakákat töltött nálunk. Ez nagyon nagy hiba volt, belátom. És mindent ellenünk fordított, amit csak lehetett. Azokkal szövetkezett, akikről tudta, hogy nem igazán kedveljük, azt is tudta, miért. Azzal is tisztában volt, ki(k)hez lehet eredményesen ellenünkben fordulni budapesti szinten. Erős szövetségest és segítőt talált magának a csepeli Léhmann Viktor személyében. Amiről úgy gondolta, hogy az ő hasznára hajthatja a vizet, mindent letagadott, támadva vele engem, ami neki kellemetlen volt, arról ő mit sem tudott. A tagságot folyamatosan, tudatosan félretájékoztatta. 

Úgy gondoltam,  ha az elnökségemről lemondok, utána békém lesz, s mint képviselő tudunk majd nyugodtan együtt dolgozni, de olyan elviselhetetlen légkört teremtettek a taggyűléseken, és folyamatosan  nemtelen támadások értek Lugosiné, az alelnökök és még jó pár nagyhangú tagtársunk részéről, hogy egészségem érdekében jobbnak láttam februárban (2011) kilépni az alapszervezetből. A közös munka ezek után sem ment zökkenőmentesen, sorozatosak voltak a kötözködések, nem vették figyelembe javaslataimat, érveimet, támadtak ahol és amikor tudtak, rendszeresen jártak be a budapesti elnökséghez (Staudt, Léhmann) (ál)panaszkodni, majd közölték, hogy nem hajlandóak velem a továbbiakban együttműködni. 

Én ez idő alatt is tettem a dolgom a képviselő testületben.

Ősz táján egyszer csak kaptam a budapesti elnöktől egy e-mailt annak a kerületi elnökség által aláírt levélnek a hatására (ls.lejjebb), melyben  Hartaházi merte azt állítani, hogy én nem beszéltem meg velük semmit a bizottsági helyekről, annak szétosztásáról, természetesen semmiről semmit megint nem tudott, magyarázzam meg, mi hogyan is történt. És ezt képes volt szeptemberben megírni, közel egy év után, mikor még februárban is tagja voltam az alapszervezetnek. Ha igaz, hogy nem tudott semmit, lett volna ideje, három hónapja, kellőképpen a felháborodásra. Válaszomban többek közt részleteztem azt is, milyen csalárd módon lett Hartaházi külsős képviselő. A budapesti elnök (Staudt) válaszában úgy döntött, hogy szavazással újra kellene osztani a helyeket. Ezt én tudomásul vettem, és vártam a további fejleményeket, de nem történt semmi, ugyanis biztosra veszem, hogy egy újabb szavazásnál Hartaházi is elvesztette volna a nem demokratikusan megválasztott külsős bizottsági helyét.

Tudomásomra jutott az is, hogy igen keményen dolgoznak azon, hogy engem visszahívassanak a képviselőségből. Miután az önkormányzatnál nem jártak sikerrel, így írtak egy újabb levelet a budapesti, továbbítva az országos elnökségnek, hogy amennyiben nem hívnak vissza, feloszlatják az alapszervezetet november 30-i határidővel, azt az alapszervezetet, mely addigra úgy 14 főre csökkent kb. 7-8 aktív taggal. Magyarul megzsarolták az elnökséget. Az elnökség a megadott határidőre nem lépett, mégsem oszlott fel az alapszervezet, mert közben úgy alakult, hogy Staudt Gábor lemondott, és új választásokat írtak ki a budapesti elnöki posztra, mely új alelnöki helyekkel is jár. Hartaházi kapott az alkalmon, jelentkezett gyorsan alelnöknek. Ha megtette volna, hogy az ő általa meghatározott időpontban feloszlatják magukat, nem lett volna jogosult az alelnöki posztra. Így folyamatosan úgy érvelt, hogy megírták már a viszzahívó határozatot, ő tudja (honnan és vajon kitől?), csak még nem postázták nekem. Rémülve kérdezte Staudtot lemondásakor, hogy akkor most mi lesz a Gönczöllel, mire azt a választ kapta a volt elnöktől, hogy azt még elintézzük.

Január 11-én Szilágyi György, az új budapesti elnök is kérdőre lett vonva az ügyemet illetően, így nem tudom, milyen ráhatásra, de végül is megkaptam a december 19 – én (?) Szabó Gábor által aláírt országos elnökségi határozatot január 15-én. Persze ezekről a történésekről én mit sem tudtam, minden a hátam mögött zajlott, mindezekről csak később szereztem tudomást, miután a leveleket kézhez kaptam. 

Még egy furcsaság. Február 23-án a testületi ülésen 4-en megjelentek az alapszervezetből, és nagyon figyeltek rám. Másnap, mikor megkaptam a 22-vel címzett etikai vizsgálat eredményét, jöttem rá miért. Ők már tudhatták azt, amit én még nem, és várták, hogy bejelentem, jobbikos képviselőből függetlenné válok. Egyébként korábban megróttak amiatt, amiért bejelentettem a testület előtt, hogy kiléptem az alapszervezetből.

Az ellenem ”lefolytatott igen komoly és pártatlan, mindenre kiterjedő” vizsgálat részleteit, a határozatokat, válaszaimat is közzé teszem, hogy mindenki a maga módján vonhassa le következtetéseit.

      

A Szent Koronára tett esküm, melyet megszegtem (!?)

Országos Elnökség határozata képviselői mandátumomból való visszahívásomról

Országos Elnökséghez írt válaszom a visszahívásomra

"Én, a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje a Szent Koronára esküszöm,

hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselőjeként csak és kizárólag nemzetemet és magyar hazámat fogom szolgálni.
Ellenállok minden anyagi és hatalmi csábításnak, nem engedek semmilyen külső nyomásnak és fenyegetésnek, óvom és védem nemzetemet a hazugságtól, a nélkülözéstől és a szolgaságtól. Minden erőmmel, tudásommal és tiszta lelkiismeretem megőrzésével azért fogok dolgozni, hogy a magyarság ügyének alázatos és hű szolgálója legyek.
Amennyiben szent ügyünk képviseletére a jövőben alkalmatlanná válok, úgy képviselői mandátumomat önként és azonnal visszaadom. Isten engem úgy segéljen!"

Elnök Úr,  Alelnök Urak,  Választmányi Elnök Úr !

Mielőtt bármit is írnék, biztosítom önöket, hogy részemről a Szent Koronára tett  eskümet semmilyen körülmények között nem szegtem meg.

Az nem az én kontómra írható, hogy Önök az én  tudtomon kívül, rólam, nélkülem ítélkeztek minden alapot nélkülöző - keményen fogalmazok - hazugságokra, rágalmakra alapozva. Még a legnagyobb bűnözőknek is joguk van az utolsó szóra, a védelemről már nem is beszélek.

El vagyok képedve, hogy Önöknek eszükbe sem jutott, hogy talán az érintettet is illene meghallgatni (ha már a budapesti elnökség sem tette ezt meg), véleményét megismerni, védekezési lehetőséget biztosítva a ”vádlottnak”. Ezt az eljárást még magával, Szálasival sem merték megtenni hóhérjai. Szerencsére a Jobbikban vannak még lelkiismeretes tagtársak, akik felhívták a figyelmem, milyen összeesküvés folyik ősz óta ellenem.

Nézzük az eskü tartalmát pontok szerint:

-          - Én kizárólag nemzetemet és hazámat szolgátam, szolgálom, és bár hogyan is alakuljon, továbbra is csak azt fogom szolgálni, nekem ehhez esküre sincs szükségem.

      - Nem én estem semmi nemű anyagi és hatalmi csábítások bűvkörébe.

      - Nem én engedtem külső nyomásnak és fenyegetésnek.

      - Nem én hazudtam, sőt minden hazugságnak ellene vagyok, érjen az bárkit, bármit, a hazámat, nemzetemet, viszont azt sem viselem el, hogy a hazugság fegyverét ellenem  használják. 

      - Ha a Jobbik megmarad azon az úton, amiért ezt a pártot választottam 2003-ban, betartom a Jobbiknak tett eskümet, azaz megvédem hazámat a nélkülözéstől, a szolgaságtól, és minden erőmmel, tudásommal és tiszta lelkiismeretem megőrzésével azért fogok dolgozni, hogy a magyarság ügyének alázatos és hű szolgálója legyek. És eme fogadalmamat akkor is betartom, ha a Jobbik Magyarországért Mozgalom letér az általa választott útról. Az én hitvallásom nem pártfüggő, párt és eskü nélkül is azonosulok ezen szolgálattal. Lelkiismeretem pedig nagyon is rendben van.

      Térjünk rá, kiknek a hatására is döntöttek Önök nélkülem, ellenem:

      Adott a volt budapesti elnök. Tán nem ő volt az, aki erősen megégette magát egy parlamenti képviselő társának megrágalmazása miatt, és ezért is váltották le tisztségéből? És ha ez így van, parlamenti képviselőnek még alkalmas, arról nem is beszélve, hogy ez az ember még mindig az Etikai bizottság elnöke?

      Adott egy most is budapesti alelnöki tisztségviselő, aki nem titkoltan igen szoros, baráti kapcsolatot ápol a jelenlegi alapszervezeti elnökkel. Kérdem én, lehetséges így objektívnek maradni?

      Adott egy alapszervezet egy ki tudja, honnan és mi célból jött, akkor még egy éves párttagsággal sem rendelkező elnökkel, aki minden következmény nélkül megfenyegetheti, megzsarolhatja az elnökséget. Hogy is van ez ?

      És akkor vagyok én, egy Önök által jóváhagyott önkormányzati képviselő, az alapítás éve óta párttag, a kerületi alapszervezet megalapítója, elnöke, volt budapesti alelnök, többszöri országgyűlési képviselőjelölt, az európai parlamenti választásokon legjobban szereplő alapszervezettel, a következő két szavazáson is az elsők között szerepelve, és mind ezek után erős kényszer, fenyegetés hatására lemondott alapszervezeti elnök. 

      És Önök nem kíváncsiak az én véleményemre? Nem akadt Önök közül senki, aki tisztában lett volna a kialakult helyzettel? - illetve van, volt egy, aki ismerte elejétől végéig a történéseket, tán még úgy is tett, mintha értené, és hiába érkeztek hozzá segélykiáltások akár részemről, akár a tagság egy részétől, nem tett semmit, illetve tett, zokszó nélkül aláírta a visszahívó levelet. Ami legalább ilyen szomorú, a budapesti elnökség fentebb említett két tagja is nyíltan ellenem dolgozott - természetesen ”minden elfogultság nélkül” – összeborulva az utódommal. És Önök erre a két ember véleményére alapozva hozták meg ”igazságos” döntésüket.

      Csak emlékeztetni szeretném Önöket, legyenek bármilyen pozícióban, nem a mindenható juttatta önöket előkelő helyükre !

      Álmomban sem gondoltam volna, hogy ebben az alulról építkező, demokratikus, keresztény, jobb oldali elveket képviselő mozgalomban, pártban egyszer a magam védelmében szükségem lesz bizonyítékok gyűjtésére, illetve valaha az elnököt/elnökséget kell, hogy kérdőre vonjam. Csak sajnálni tudom, hogy egyáltalán nem éreztek késztetést arra, hogy valóban, erkölcsi alapon hozhassák meg döntésüket. Még nem tudom, kik voltak akkor abban a bizonyos kétharmadban, de van Önök közt olyan is, aki egyáltalán nem is ismer.

      Uraim ! A Dosszié most is az Önök rendelkezésére áll, soha nem késő !

      Ezennel kijelentem, hogy képviselőségemről nem mondok le, a Jobbikból nem szándékozom kilépni, viszont Önöknek sem ártana átgondolni, kik is szegték meg valójában a Szent Koronára tett esküjüket, illetve kik azok, akik nem méltóak még arra sem, hogy a Jobbikban egyáltalán szerephez jussanak, akik szimpla létükkel is a Jobbik sorait rombolják.
      Tapasztalatom szerint a kilépő / kirúgott jobbikosok megnyilvánulásait szeretik azzal minősíteni, hogy csak a sértődöttség beszél belőlük. Ezt én magammal kapcsolatban nem szeretném visszahallani, ugyan  is ez az elmúlt másfél éves rémálom az alapszervezetemmel engem nem sértődötté tett, hanem még inkább megerősített abban, hogy a jobbik szétveréséhez nem asszisztálhatok, sőt  minden lehető eszközzel szembe szállok ezen politikai vadhajtások ellen.

      Budapest, 2012.01.19.

                                                                                                          Gönczöl András
    

Miután nem reagáltak a levelemre, Vona Gábort megtiszteltem ismét egy e-maillel február 20-án, melyben többek közt kérdőre vontam, mi az oka a nagy hallgatásnak.  
Mivel ezt kimondottan privát levélnek szántam, így azt most nem szándékozom közzétenni, csak az utolsó bekezdését: 
(Viszont Staudt is olvashatta, mert arra hivatkozott, hogy többször is kinyilvánítottam, nem szándékozom visszalépni, nos ebben a levélben tettem meg másodszor.)
 

Bp., 2012.02.20.

Jobbik Magyarországért Mozgalom

Vona Gábor elnök figyelmébe

Tisztelt Elnök Úr !
...                                                 

...

...

...

Amennyiben február végéig nem kapok Öntől egy elfogadható választ, és nem ad lehetőséget a személyemet ért durva támadás tisztázására, kénytelen leszek nyilvánosság elé vinni esetemet, mely, mint már említettem, nem egyedi a párt életében.

Még egyszer megerősítem elhatározásomat, nem kívánok képviselői tisztségemről lemondani.


                                                                                                    Gönczöl András

Válaszként megkaptam az Etikai Bizottság határozatát tagságom megszüntetéséről.

Fellebbezésem

Tisztelt Elnök és Alelnök Urak ! 
                                                                                  

Csatolásban megküldöm a fellebbezésemet az etikai bizottsági "vizsgálat" (?) határozata, azaz kizárásom ellen, mely visszautal az Önök által hozott, a visszahívásomról szóló határozatukra is,  melyben nem biztosították számomra a fellebbezés jogát.

Természetesen ezen levelem a mai napon postai úton is megküldtem Önöknek az Etikai Bizottság címére.

Üdvözlettel

Gönczöl András

Megj.: Még mindig várom (Szabó Gábortól egyszer és Vona Gábortól már kétszer kértem), hogy az ideje korán (még meg sem kaptam a határozatot), minden előzetes értesítés nélkül, előre megfontolt szándékkal letiltott jobbikos e-mail címemet ideiglenesen adják vissza. Remélem, nem kell magyarázatot fűznöm kérésemhez, és most nem szeretném minősíteni a vezetésnek ezen lépését.

Jobbik Országos Elnöksége                                                               Bp., 2012.03.01.

részére

Tárgy : Fellebbezés az etikai bizottság 2012.02.22./I. számú határozata ellen.

Ezúton élek a Jobbik M.M. pártból való kizárásom elleni határozattal szembeni fellebbezési jogommal.

Indoklás:

1.)           Először is elfogultságot szeretnék bejelenteni Staudt Gábor, az Etikai Bizottság elnökével szemben. Staudt Gábor képtelen elfogulatlanul dönteni, mivel az alapszervezet ellenem irányuló kérelmét ő ”vizsgálta”(?) ki és terjesztette fel az elnökség felé még mint budapesti elnök. Megnyilvánulásai, tettei egyértelmű elfogultságot mutatnak az új alapszervezeti elnök mellett.

2.) A határozatban megjelölt paragrafusok egyikéből sem lehet következtetni eltávolításom konkrét okaira.

22. § (1) A Jobbik minden tagjának kötelessége, hogy

a) tartózkodjon minden olyan magatartástól, amely sérti a Jobbik Alapszabályát, egyéb szabályzatait, testületeinek határozatait, programját, érdekeit, illetve jó hírét;

c) képességei szerint hajtsa végre a Jobbik kongresszusa és testületei által hozott döntéseket.

f) a Jobbik Alapszabályának rendelkezéseit megtartsa

Ebbe a paragrafusba minden belefér, azaz nesze semmi, fogd meg jól. Egy etikai bizottság határozatában illene olyan paragrafusokat találni, amelyek konkrétan utalnak az én állítólagos ”bűneimre”, vagy lehetséges, hogy olyan nincs is?

29. § A taggal szemben fegyelmi eljárás indítható, és a tag kizárható, ha tag a Jobbik Alapszabályát, programját, érdekeit, illetve jó hírét sértő magatartást tanúsít, különösen, ha ez a Jobbik választási esélyeit rontja.

Ellenem fegyelmi eljárás nem indult, ha csak nem azt is tudtom nélkül, a hátam mögött, - véleményemet nem is érdekelve, esélyt sem adva a védekezés lehetőségére - bonyolították le. Írásban sem kaptam értesítést, hogy elbuktam volna egy fegyelmi eljárást. Kérném azt a paragrafust, mely lehetőséget nyújt az ilyen fajta, tudtom nélküli fegyelmi eljárás lefolytatására.

205. § (1) Fegyelmi vétségnek minősül különösen, ha a tag

f) bármely módon olyan magatartást tanúsít, vagy olyan cselekményt követ el, amely a Jobbik hátrányos megítélésére, avagy a Jobbikba vetett bizalom megingatására alkalmas,

Kérem megnevezni azt a cselekedetemet, mellyel a fent említett tekintély rombolást elkövettem. Tán nem azt, hogy mindig is a választópolgárainkat képviselem mindig kihangsúlyozva a Jobbik eszmeiségét?

Én a Jobbikra esküdtem fel és nem az alapszervezet új elnökére és stábjára.

Nem követtem el fegyelmi vétséget, mivel Önök nem indítottak fegyelmi vizsgálatot ellenem, tudtommal.  

2.) Elnökségi határozat, visszahívás

Az elnökség ezen levelére napokon belül reagáltam, válaszomat e-mailben és postai úton is elküldtem. Bár nem írták, hogy abban az esetben is élhetek fellebbezési jogommal, de azért megtettem. Sajnálatos, hogy egyetlen egy elnökségi tagtól sem kaptam választ, ugyan úgy nem tartották fontosnak, mint ahogy azt sem, hogy végső döntésük előtt kíváncsiak lettek volna a véleményemre. Itt is érvényesíteni illett volna a „hallgattassék meg mind két fél”  elvét.

Az elnökségből egyedül a pártigazgatónak volt rálátása a történésekre. Szabó Gábor mindenről tudott a kezdetektől fogva. Vele utoljára személyesen 2011. január elején találkoztam egy általam kért személyes megbeszélésen. Akkor elmeséltem neki, milyen folyamatok zajlanak nap, mint nap az alapszervezetben. Elnökségemről való  lemondatásom (erős kényszer hatására) után sem hagytak békén, tudatosan szították tovább a hangulatot ellenem, sorozatos támadásokat kellett kiállnom, így kénytelen voltam elhagyni az alapszervezetet (februárban). Akkor Szabó Gábor megígérte, hogy figyelemmel kíséri a dolgokat.

Kilépésemet megelőzte még az az eset, mikor egyik alapító tagtársamat hasonlóan megalázó módon, szintén bizalmatlansági indítványt kezdeményezve akarták gazdasági tisztségétől megfosztani, sőt, az alapszervezetből is kizárni. Így jobbnak látta ezt a lépést magától megtennie. Erről értesítést kapott a pártigazgató úr is, válasza mindössze egy ”sajnálom” volt. Azóta több, volt tagtársunkat leárulózták, mert továbbra is szóba álltak és állnak velünk. Hasonlóan jártak egyes pártoló tagtársaink is, még a köszönés is meg volt, van tiltva. Próbáltak segítséget kérni Szabó Gábortól szóban és írásban is, de a jelek szerint nem volt semmi foganatja. Azóta már ők is elhagyták az alapszervezetet. Így csökkent lassan 32 főről kb. 10-12 főre az alapszervezet, melynek aktív tagja 7-8 fő lehet.

Szabó Gábor egyébként részesült a levelezésekben, akarva, akaratlanul, de semmi reakció nem volt az ő részéről sem, legalább is felém. Vele január óta nem találkoztam.

Staudt Gáborral kora tavasszal volt egy összejövetelünk, hogy tisztázzuk az alapszervezet és az én köztem lévő viszonyt, felvállalva az ”ellenőrző” szerepet. A képviseleti munkámat ezután is az alapszervezettel együttműködve végeztem, míg nem a kezemhez jutott egy olyan Staudt Gábornak íródott levél, melyben kifejtették, hogy nem óhajtanak velem együtt dolgozni a továbbiakban. Május óta sem egy beadvány, sem egy telefon, sem e-mail nem érkezett tőlük.
Én a magam módján tettem tovább a dolgom a képviselő testületben, részemről az aktivitásom nem csökkent.
Odáig is elmentek, hogy egy tagtársunk összeállított egy rendészettel kapcsolatos anyagot, átadta az elnökségnek, hogy juttassák el hozzám, amit persze nem kaptam meg. Majd azzal érveltek, inkább hazudtak volt tagtársamnak, hogy én nem voltam hajlandó beadni, sőt nem csak ezt, hanem semmit. Ezt a ”félreértést”, miután tudomásomra jutott ez az arcátlanság, tisztáztam az illetővel, aki jobban meglepődött, mint én.

Egyébként minden egyes testületi ülésen megjelennek, mindenről tudnak nélkülem is.

Nyár végén kért Staudt Gábor egy személyes találkozót, melynek fő témája megint csak az lett, miért került a már korábban említett tagtársam a lista második helyére (egyébként csak az első körben). Erre én viszontkérdésekkel válaszoltam, már ami az ő családi viszonyait és azok pozícióit illeti, és nem csak az övéit.  Ebben ki is merült a nagy megbeszélésünk.

Mind ezt csak azért írtam le hosszabban, hogy cáfoljam mind azokat az érveket, melyeket Staudt Gábor, mint budapesti elnök az elnökség elé terjesztett lemondatásom, visszahívásom érdekében. Vagyis az a kitétel, mely szerint, idézem az Önök leveléből: „Gönczöl Andrást terheli a felelősség a kialakult helyzetért. A Budapesti elnökség hosszasan közbenjárt annak érdekében, hogy egy normalizált munkakapcsolat mégis kialakuljon a képviselő és a szervezet között. A budapesti elnök ezen kísérletei szintén nem vezettek eredményre, szintén Gönczöl András képviselő hozzáállásán buktak meg ezek a próbálkozások.” egyszerűen hazugságon alapszik. Én velem nem beszélt senki, (azóta sem), nem próbált közvetíteni senki, sem a budapesti elnökségből, sem az alapszervezetből. Arról sem volt tudomásom, hogy ellenem valami készül, semmiről nem értesítettek, még maga Staudt Gábor sem. Ő sem volt kíváncsi rám, viszont az alapszervezeti elnök és társai rendszeres látogatók voltak nála. Ezért vonom kétségbe jogosultságát az etikai vizsgálati döntésnél. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a már korábban említett tagtársam kért -minden anyagot átadva- egy etikai vizsgálatot az ellene készült, rágalmakra alapuló bizalmatlansági indítványt aláírókkal szemben, melyet Staudt elnök rendje és módja szerint elszabotált, sőt még neki állt feljebb, mikor többszöri kérésre végül több hónappal később - Szabó Gábor intézkedésének hatására – írt egy minősíthetetlen, elutasító választ.

Azóta kiderült, mert jelentkezett és bocsánatot kért az a volt tagtársunk, aki Hartaházi Miklóssal összejátszva levezényelte ellenem, akkor még csak mint elnök ellen irányuló rágalmakkal, hazugságokkal teli hadjáratot. Gondoltam, Hartaházi megelégszik azzal, hogy galárd módon alig tíz hónapos jobbikosságával az elnöki székbe ülhet, hogy önjelöltként külsős képviselői helyet kapott, de nem, még a képviselői testületből is el akar távolíttatni, bármilyen áron, és olyan komolyan, hogy még a fideszes alpolgármesternél is jártak érdeklődni annak módjáról, lehetőségéről (!) Folyamatosan hangoztatták, hogy megszegem a Szent Koronára tett eskümet, elárulom a Jobbikot. Fel sem fogják, hogy ezzel éppen ők tüntetik fel rossz színben és járatják le a Jobbikot, a helyi alapszervezetet.

Ezen volt tagtársam és az engem meg nem tagadó társaim vállalták a mellettem való kiállást, tanúskodást akár az elnökség, akár a bíróság előtt is. Ezen információt Szabó Gábor is megkapta, még sem érezte szükségesnek a velük való találkozást, az események tisztázását.

3.) Meglepődve kellett tapasztalnom, hogy még mielőtt a pártból való kizárásomról értesültem volna, minden előzetes értesítés nélkül letiltották a jobbikos e-mail címemet. Kétszer kértem e-mailben Vona Gábor elnök urat, egyszer Szabó Gábort, kapcsoltassák vissza időlegesen a levelezőmet, de erre sem kaptam választ, mint ahogy leveleimre sem. Vajon nem azért kapcsoltak le időnek előtte, hogy megszabadítsanak az olyan irományoktól, mellyel igazamat tudnám bizonyítani? Telefonhívásaimra (Vona, Szabó) miért nem válaszolnak? Már nem csak a szemembe nem mernek nézni, de a hangomat sem merik hallani? Ezek után egy percig sem csodálkozom Önökön. Lelkiismeret, becsület, hit… Nem ez a Szent Korona lényege? – nálam igen. Azt még elfelejtettem megemlíteni, hogy írtam még egy levelet Vona elnök úrnak, melyben kértem válaszadását az előző levelemre, hát ez is reagálás nélkül maradt. Illetve megkaptam az Etikai Bizottságnak a pártból való eltávolításomról szóló levelét.

4.) Az az érzésem, illetve akár tényként is kezelhetem, hogy bármit írok, mondok, teszek, teljesen mindegy Önöknek, az igazság egy cseppet sem érdekel senkit a vezetésben. Remélem, hamarosan kiderül, kik, milyen célból, kiknek az érdekében mozgatják a szálakat, mert nehéz elképzelni, hogy egy elnökséget ennyire meg lehet téveszteni, és hagyják is magukat megvezetni. Vagy ha mégis, Önöknek kellene elgondolkodni azon, ki van, illetve ki nincs a neki  megfelelő helyén.

Önök ezzel a minősíthetetlen módszerrel bárkit, bármikor eltávolíthatnak a pártból, valakiről valaki kitalál valamit, és azt Önök készpénznek veszik. Akkor még nagyobb bűn, ha ezt egy, etikailag már elbukott ex budapesti elnök, az Etikai Bizottság még mindig elnöke (?) teszi ezt segédkezvén Léhmann Viktor (budapesti alelnök) és Hartaházi Miklós párosnak.

Tudom azt is, nem én voltam, vagyok az egyetlen, de nem is az utolsó.

Tisztában vagyok vele, hogy kissé túlléptem egy fellebbezés szokásos kereteit, de ha nem hallgatnak meg, legalább olvassák el az én igen rövidre szabott verziómat is.

Ha nem vonják vissza döntésüket, akkor is emelt fővel távozom, mert tudom, nem én változtam, nem én lettem hűtlen a Jobbik eszméihez, hanem Önök léptek le arról az útról, melyet 2003-ban választottak, választottunk maguknak.

                                                                                                           Gönczöl András

Adalékként két, már csak volt tag megnyilvánulása az alapszervezetről

 Tisztelt Elnök és Alelnök urak !

Egy, már csak volt tagtársunk levelét továbbítom Önöknek (természetesen az ő engedélyével), melyet Szabó Gábornak írt, küldött még novemberben, úgy mond tájékoztatásképpen, mi is folyik a kerületi alapszervezetben. Mind ezt annak reményében, hogy lesz némi hatása panaszának, de sajnos neki is csalódni kellett a vezetésben.

A Pártigazgató úr egyenesen átadta az ügyet Szilágyi úrnak, az új bp-i elnöknek.

Annyi történt azóta, hogy K.Gábort és V. Attilát átirányították a XVII. kerületi alapszervezetbe (nem véletlenül pont oda). K.Gábor jelenleg próbaidejét tölti, V. Attila pedig bp-i egyéni taggá vált. Harmadik társuk is gondolkodik a kilépésen.

Érdemes elolvasni a csatolásban V. Attila tagsághoz írt levelét is !!!

Csak remélni merem, hogy ezen levelek is hozzájárulnak a tisztánlátásukhoz. Megjegyzem, az ilyen tájékoztató jellegű levél nem az egyetlen, és nem kizárólag K.Gábor által íródott.

Ha érezném, hogy komolyan vesznek és elemi szükségletük az igazság megismerése és annak tudatában való döntés, akkor tudnék még egy hétre való anyagot küldeni. Miután az első válaszlevelemben ezt fel is ajánlottam, viszont reagálás az Önök részéről, de senkitől nem érkezett, így jelen pillanatban nem látom értelmét, hogy további  "bizonyítékok" benyújtásával zavarjam meg az Önök nyugalmát.

Üdvözlettel
Gönczöl András

Tisztelt Pártigazgató Úr, Kedves Gábor!

A november 16-án megbeszéltek alapján írt levelem:

Elnézést kérek, de levelem kicsit hosszabb lesz egy öt perces olvasmánynál, egyszerűen nem ment rövidebben.
Időrendben a lényeges dolgok, a teljesség igénye nélkül:

2010 nyara - önkormányzati képviselőjelölt-állítás, az első összeveszés a kerületben: Lné Kati kitúrása lakóhelye szerinti körzetéből Hartaháziné javára, aki sehol máshol nem volt hajlandó indulni, csak az említett körzetben (H. Miklós ekkor kampányfőnök volt).

2010. szeptembere - folyamatos sugdolódzás Gönczöl András ellen (az Andrásék által állított lista nemtetszést váltott ki a tagságban), aláírásgyűjtés (H.M. ill. Gy. Károly.) a benyújtandó bizalmatlansági indítványra, folyamatosan unszoltak, V. Attilát és engem is, majd a kampányzáró előtt közölték (Gy. Károly), hogy hangfelvétel készült a H. B. (tagtársunk) és egy  MSZP-s képviselő közötti telefonbeszélgetésről, mely bizonyítja András MSZP-s kapcsolatát. Ekkor írtuk alá a bizalmatlanságit annak fejében, hogy a bizonyíték bemutatásra kerül előttünk. Többszöri kérésünkre azóta sem hallhattuk. (Megjegyzem, később mi ketten kértünk elnézést emiatt Andrástól.)

2010. okt. - Hartaházi Miklós elnök lett. Az önkormányzatban a lista második Lné Katinak szánt külsős képviselői  helyet ő foglalja el az egyik önkormányzati bizottságban anélkül, hogy az alapszervezettel egyeztetett volna.

2011. január vége - Bizalmatlansági indítvány M. Enikő gazdasági megbízott ellen, melyben a tagság engem jelöl Enikő helyett. Ezt a febr.1-én tartott taggyűlésen az ellene felhozott pontok valótlansága, ill. hazug fogalmazása miatt nem vállaltam. Enikő ekkor önként lemondott a státuszról és kilépett az alapszervezetből.
Ekkor és ezután szinte minden alkalommal kijelentette az elnökség, hogy elárultam az alapszervezetet, mert nem fogadtam el a gazdasági megbízotti pozíciót, így kényelmetlen helyzetbe hoztam őket (mivel így nem érvényesülhetett a bizalmatlansági indítvány, a visszahívás). Hartaházi Miklós ettől fogva folyamatosan kritizált, hogy nem csinálok semmit, nem jelenek meg rendezvényeken (sic!) stb. Szálka lettem...

2011.április - a B. Zoltán féle levelezés, majd május 3-án taggyűlés, amelyen (ha jól emlékszem, ezen a gyűlésen volt, vagy tán a következő, máj. 27-in) meg lettek nevezve az önkormányzati területfelelősök (V. Attila. kitéve körzetéből, én még akkor meg lettem nevezve, mint a 3-as körzet felelőse.), s Miklós hosszas előadás (Gönczöl A. és M. Enikő. állítólagos aljas furkálásairól) után kijelentette: aki ezután akár csak köszön is nekik, azokat személyes ellenségének tekinti.
Egy nagyon fontos momentum:
Bemutatott egy hangfelvétel-részletet is, melyet titokban vett fel Enikőéknél, ebben Enikő a legtöbb tagot kritizálta az egykori, András elleni bizalmatlansági indítványt aláírók közül, kivéve V. Attilát és engem, ránk azt mondta, ők legalább dolgoztak. (Idővel kiderült számomra Enikőtől, hogy akkor azokról fejtette ki a véleményét, akikről nem értette, miért írták alá a bizalmatlanságit, hisz egy részük taggyűlésre is alig járt, a kampányban sem igazán vettek részt, jó pár  új tag volt köztük, tehát Enikő nem értette, milyen ellenérzések alapján írták alá, sőt külföldön tartózkodó ember neve is felkerült.)
Ez a lehallgatás dolog véleményem szerint büntetőjogi kérdést is felvethetne.

Ezen a gyűlésen megint leárulóztak a gazdasági megbízotti eset miatt, majd rájuk csapva az ajtót, otthagytam a taggyűlést. V. Attila maradt, vele közölték, aki nincs velük, az ellenük van stb. V. Attila ennek hatására írt egy körlevelet kizárólag a fix tagság részére (mellékelten csatolom, ebben V. A. utal a be nem mutatott bizonyítékra is).
Erről az egészről hangfelvételnek is kell lennie, mert minden taggyűlésünket diktafonnal rögzítik, mely a jegyzőkönyv része.

2011. június eleje - V. Attila és jómagam a mi kérésünkre leülünk a háromtagú elnökséggel, hogy elejét vegyük a kerületben a gyűlölködésnek, az ilyen elnöki kijelentéseknek és a kerület széthullásának (pedig pont ezt vágták a szemünkbe, hogy ezt akarjuk). Ekkor tudjuk meg indítékaikat: szerintük mi mindent elmondunk Andrásnak és Enikőnek a kerületi ügyekről, mindenről. Ekkor közlik V. Attilával (Gy. Károly), hogy miért vették el a körzetét: Állítólag egy fideszes önkormányzati ember V. A. büntetett előéletét firtatta. Attila kérte, nevezzék meg a forrást, hogy egyáltalán megvédhesse magát, ezt nem voltak hajlandóak közölni vele (tudomásom szerint  a dolog alapja egy kb. 32 évvel ezelőtti családi perpatvar). Egy elejtett mondatból én ott értesültem, hogy az én körzetemet már G. József csinálja (hiányoltam a mások felé már kiküldött szimpatizánslistát). A személycsere okáról a mai napig nem kaptam az elnökségtől kielégítő választ, cseréljenek le, de legalább közöljék, hogy tudjak róla.
Mindezek ellenére megegyeztünk, hogy mostantól minden sérelem és gyanúsítgatás félretéve, folytassuk így a dolgokat.
Ezután minden normálisan ment, standolás, rendezvények stb. egészen Képíró Sándor temetéséig.

2011.szept.23. - vonulás a palesztin igenért. Ekkor találkoztunk Miklóssal, itt tájékoztattam, hogy  nem a Jobbikos busszal megyek a temetésre, hanem Enikővel és több közös barátunkkal megyek személyautóval, mert P. bácsit visszük külön, egészségügyi okokból.
Másnap a temetésen találkoztunk is Sarkadon.

2011. okt.4. - Gy. Károly délelőtt felhívott engem és V. Attilát, hogy elmarad az aznapi taggyűlés. Mint utólag kiderült, csak minket hívott fel. Én Berlinben tartózkodtam, ezt meg is írtam nekik, tehát én amúgy sem tudtam volna részt venni, de Attilát nem hívták vissza, hogy mégis megtartják...
Erre több, mint egy héttel később jöttem rá, mivel találkoztam egy pártoló tagunkkal, aki felháborodva mondta, hogy a legutóbbi taggyűlésen Miklós megint közölte, hogy az elnökségen és pár (általa felsorolt) tagon kívül senki nem volt a "zsidók ellen" tüntetni. Ekkor egy pártolótagunk felszólalt, hogy én is voltam a palesztin-vonuláson, ezt Miklósék letagadták, majd mire közölte, hogy márpedig biztos voltam, mivel egy palesztin zászlócskával a kezemben találkozott velem aznap este, hirtelen már eszükbe jutott, mintha tényleg láttak volna.... (Megjegyzem, a kezdetektől, mozgalom korszakunktól kevés kivétellel szinte minden megmozduláson részt veszek.)
Mikor ezt a pártolótagunk elmondta nekem, akkor derült ki, hogy mégis volt taggyűlés.
S azóta kerületi ügyekről semmit nem küld Miklós (standolás stb.), csak utazásról (Léhmann Viktor és az ő szervezésében), majd már ilyesmiről sem. Egy tagtársam észrevette, hogy kivett Miklós a levelezőlistából engem és V. Attilát. Remélem, kedden vállalja állítását.

A II. kerületbe kértek embereket ajánlószelvény-gyűjtésre, ill. standolásra még okt. elején (a Te leveled is megkaptuk, amelyben kéred a kerületi elnököket, jelezzenek vissza neked, ki mikor, melyik nap megy. Erre jelentkeztem én levélben (elment a hangom, írtam is neki, telefonálni nem tudok, de Attila hívni fogja), V. A. többször hívta telefonon, nem válaszolt a levélre sem és nem is vette fel a telefont, nem is hívta vissza Attilát. Egyáltalán jelezte Neked, mennénk? Mindig mentünk régen szervezetten a Ferencvárosba és az V. kerületbe is.

Nov.16-i beszélgetésünkkor Kati odajött hozzánk, nem igazán értettem, miért. Aztán ahogy visszamentem a tömegbe, találkoztam alapszervezetünk pár tagjával, ott volt Kati is. Mocskos árulónak nevezett akkor, ott, M. Tibor, G. József és Gy. Attila előtt. Ezt sem értem. Nem beszélhetek veled, akivel 2004 óta ismerjük egymást és problémám éppen hozzád is tartozik? Katit azért sem értem, mert Miklós már kétszer lökte mellékvágányra, s mivel én szeretem egyenesben megbeszélni a dolgokat, tudja mindenki jól, Kati is, Gy. Károly is (akinek szerepét egy szolgáéhoz tudom hasonlítani, ezért nem is haragszom rá), M. Tibor is, hogy leginkább Miklós eljárásaival van gondom.

Egyszerűen nem is értem, miért kell ilyen ócska, alantas dolgokat megérnem a saját kerületemben nekem, az egyik alapító tagnak. András le lett váltva, mondván, ezentúl minden jobban, tisztábban fog haladni. Ez a tisztaság? Hogyan tovább? Menjek, menjünk ki Attilával egyéni tagnak?
Emiatt hívtam fel M. Tibort és Gy. Károlyt, mihamarabb legyen egy taggyűlés. Ez lesz 22-én, nem a Jobbik-irodában, hanem a Városház utcai Rózsa Ferenc művelődési házban. Ez is visszás számomra, hogy azt, hogy az irodát visszamondjuk az önkormányzatnak, K. Lajostól, egykori tagunktól tudom meg és nem a vezetőségtől.
De az szmsz-szerinti taggyűlésről senkit sem tájékoztattak, hogy elmarad, tagjelöltek, pártolók tőlem érdeklődnek, mikor lesz a taggyűlés, mert már kellett volna lennie.

És még egy érdekesség: említettem neked H. B. nevét, akivel mára mindenki, Andrásék és Miklós is vitában áll.
Ő segédkezett Miklósnak András eltávolításában, de mostanra már Miklós is gyűlöli (a háttér üzleti ügy), vad dolgokat mond róla. Én felvettem vele a kapcsolatot, mi is ez a nagy ellenségeskedés.
Ő mondott elég csúnya dolgokat Miklósról, ami ha igaz, s ő vállalta nekem már többször is, hogy feljebb felétek is elmondja, bizonyítja állításait, mindenképpen következménye kell, hogy legyen. Ez pedig az, hogy minden alapító és régi tagról adatokat gyűjtött Miklós, hogy ki tudja őket rúgni. M. Tibor azért maradt, mert a kirúgása az egész kerület vesztét jelentené (erről Tibor természetesen semmit nem tud), V. Attiláról a büntetett előéletről próbált valamit összeállítani, én rólam semmi kompromittálót nem tudott összeszedni, ezért látásomra a hátán áll a szőr (H. B. közlése).
  H.B. vállalta ennek igazolását akár előtted is.
Telefonsztáma: xxxxxxxxxx  e-mail címe: xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Kedden várom az elnökség és legfőképp Miklós válaszait. Lehet, hogy én gondolok rosszul bizonyos dolgokat, csinálja mindenki a maga kis üzletét, karrierjét, önkormányzatban vagy azon kívül,  de azt nehezen nyelem le, hogy a becsületemet kétségbe vonják, legfőképp olyanok, akik nem riadnak vissza alantas dolgoktól. Tetteik minősítsék őket, én pedig tenném a dolgom, szerény tehetségemhez mérten.
Kérlek, kezeld írásomat legjobb belátásod szerint, talán tisztábban látszik belőle alapszervezetünk helyzete.

                               Tisztelettel és üdvözlettel:        

                                                                                  K. Gábor
                                                                  18.kerületi (alapító) alapszervezeti tag        
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

Tisztelt „Harcos” Tagtársam!

Csodálkozom, hogy a keddi taggyűlésen felolvasott, Hagymási Balázs által írt minősíthetetlen, mocskolódó hangvételű írásra nem reagáltatok a volt elnökünk védelmében. Emlékezetem szerint 2010 májusában egyhangúlag megerősítettük tisztségében, azt az „ emberi hulladékot”, aki ezáltal újra első lett az egyenlők között. Nagyon szép! Akkor ezek szerint magunkat is minősítettük! Nem tudom, hogy hányan voltak ott, és kik voltak, nem is érdekel! 

Pár hónap eltelte után, viszont már „ szar” ember, akarom mondani „polgár” lett! Valamiért már elfelejtett jó elnök lenni! Legtöbben pár hónap alatt meg tudták ezt ítélni! Irigylem ezt a Balázs fiút, csuda jó emberismerő lehet, remélem a lányok terén is tudja majd ezt kamatoztatni, mert én tíz év után sem tudtam kiismerni a feleségemet, de ez biztos az én hibám! 

Ja, most jön az, hogy én is aláírtam azt a papírt! Igen, mert mindig csapatjátékos voltam, és nem vagyok tévedhetetlen, és Balázs még mindig jön nekem egy kőkemény bizonyítékkal! De nem is ez a lényeg! 

Mindig lehet mindent jobban csinálni, csak az a kérdés, hogy ki dönti el! Apropó! Nem vettem észre, hogy a Jobbiknál, (de bármely más pártnál) demokratikusan kerültek volna be a parlamenti és önkormányzati képviselők. Erre nem is lehetett volna mód! Mert, úgy látom, hogy általában az ember saját magát tartja a legalkalmasabbnak. Mert nagy ám ilyenkor a tülekedés!( Egy bizonyos fokig én is beleestem ebbe a hibába, ég is a pofám érte!) De az a lázas tenni akarás! Azután ember rájön, hogy egyelőre kevesek vagyunk, „ mint, mackósajtban a brummogás”. Azonkívül, ha valakivel rendesen elbánnak, nem lehet tőle elvárni, hogy úgy álljon a dolgokhoz, hogy az mindenkinek tessen! 

Ami szintén rohadtul felháborító, ha valaki eldönti, hogy ki a jobb vagy igazabb magyar! Ettől tényleg hátast tudok dobni! Most komolyan gondolja azt valaki, hogy a Gönczöl András nyolc évig alakoskodott, abban az időben is amikor szitkozódás, verés és köpködés volt a jutalom, és előre megfontolt szándékkal, mindenkit átverve a jövőbe látva, kitartott a Jobbik mellett! Ez már azért tényleg gyalázat! Előre tudta azt, amit senki nem tudott!

Én nem vagyok vallásos,(bár lehet,hogy a Balázs sem), de van hitem amely szerintem tisztességes. De, ha ilyen hangnemben kell elhinteni a keresztényi szeretetet, akkor nem biztos, hogy kérek belőle! És az a szomorú, hogy ezt a gusztustalan hangvételt nem kérte ki senki, mert ez a fiatalos lendülettel sem magyarázható. Mert holnap Én jövök, holnapután Te…! 

Remélem nem ez a kicsinyes gyűlölködés hozza majd el a „ Szebb jövőt”!

Mint mondám, nem vagyok vallásos, de Jézus a kedvenceim közé tartozik, és idéznék a hegyi beszédből.

„ Ne Ítéljetek, hogy ne ítéltessenek! Ne tekintsétek magatokat másoknál jobbaknak, ne tartsátok magatokat bíráiknak. mivel nem tudjátok az indítóokokat, ítélkezni is képtelenek vagytok mások felett”!

Tisztelettel: V. Attila

Ma, március 14-én megkaptam a választ, idézem: 

"Az Országos Elnökség 6 igen, 0 nem és 0 tartózkodással úgy dönt, hogy elutasítja Gönczöl András etikai ügyében beadott fellebbezését.

2012. március 12.     Tisztelettel     Staudt Gábor " 

 

Négyszer valakit nem meghallgatni, az már nem lehet véletlen !
E n n y i  ............

Szebb jövőt !

Gönczöl András